Recent reviews by Asztec

Baromi frusztráló ezzel a játékkal játszani, olyan szinten, mintha villamosszékben kellene vizsgát írnod, ahol ha felemeled a tollad a papírról, megbasznak árammal. Feleslegesen sok erőlködést követel meg a játékmenet nevetségesen apró dolgok végrehajtásáért, és nem azért, mert nehéz, hanem mert kibaszott szarul van megcsinálva a harcrendszer meg az irányítás. Tekintve, hogy a három faj közül a címben említett Alien és Predator leginkább közelharc terén szuperál, a játék kb. 65%-ában kungfuzni fogunk. Ezek a harcok a játék legpocsékabb részei, mivel a közelharc eszméletlenül darabos, élvezhetetlen slog foshalom. Mintha mindkét fajnak beton folyna az ereiben, és gátolná őket, hogy felemeljék a szaros kezüket.
Ez az Aliennel még kiküszöbölhető, mivel az gyors és nagyrészt sunyi geciként játszunk a sötében amúgy is, úgyhogy mehet ezerrel az E-spam, azonban a Predator kampány a bizonyítéka annak, hogy a Yautják a galaxis legnagyobb gelesztás idiótái, akik atomrakétákkal a balzsebükben ősemberek szintjén küzdenek.
A Predator kampány a legszarabb része az eleve dögunalmas játéknak. A csúcsragadozó helyett egy lomha, gyenge, lassú fostartályt kapunk, aminek a fegyverarzenálja is nevetségesen haszontalan, még az elélvezés is többet sebez egy poreszban mint a Predator bármely távolsági fegyvere ebben a játékban, így az esetek többségében kénytelenek vagyunk a szar közelharcban konfrontálódni, ahol ténylegesen megtapasztalhatjuk, mennyire nevetségesen gyengék vagyunk, nem csak az Alienhez, de az emberekhez képest is, főleg hogy a Yautják legikonikusabb techje ─ a láthatatlanság ─ egyszerűen használhatatlan, mert az AI pofátlan módon leszarja, az mindig tudni és látni fogja merre vagyunk. Sose gondoltam volna, hogy egy Predátort irányítva úgy kell éreznem magam, mintha én lennék a préda.
A tengerészgyalogos kampány elmegy, de ez is kb. annak köszönhető, hogy nem kell baszakodni a szar közelharccal, vagy a másik két faj fos irányításával, de alapvetően baromi egyszerűen elfelejthető.
A pályadizájn unalmas és teljesen inspirálatlan, kreativitásnak nyoma sincs. Gyakorlatilag ugyanazokat a pályákat járjuk végig háromszor a különböző fajokkal, csak apró variációkkal. Néhol be van pakolva pár filmes utalás Alien meg Predator filmekből, amik inkább érződnek izzadós fanservicenek, mintsem ötletes elemeknek.
A játék a végére erőltetetten próbál többet mutatni magából, mint ami valójában, és a játékmenet hosszú, felesleges slogba fullad ahelyett, hogy érdemesen lezárná, amit még lehet. Érdemtelenül túlhypeolt középszerű játék.

Amivé a Minecraft próbál válni a beta 1.8 óta.
A különbség, hogy ez jó is.

Egyik legjobb dolog, ami a platformon elérhető.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan kellene értékelnem ezt a játékot. Kicsit olyan, mintha egy Frankenstein szörnyet kéne értékelnem. A végigjátszás alatt nagyrészt pozitív élményeim voltak, leszámítva azt, hogy a fegyverek nagyon inkozisztensen sebeznek és a játék második felére a tűzharcok kifejezetten idegesítővé válnak emiatt. Azonban a Xen pályák miatt egyáltalán nem tudnám jó szívvel ajánlani senkinek a megvásárlását. Ezek a részek konkrétan a kedvemet is elvették a játéktól, pedig egy kurva jó remake lenne.

Az eredeti Half-Life 1-ben is Xen pályák voltak a nagy kakkuktojások, megtörték a játék tempóját, unalmasak voltak, minden kreativítást nélkülöztek, de legalább viszonylag gyorsan, nagyjából 0,5-1 óra alatt le lehetett tudni őket. A Black Mesában az art style hatalmas előrelépés, és a történeti kiegészítések is kifejezetten erősek, de ezekben ki is merül a koncepció. A Xen pályák idegőrlően repetitívek és unalmasak: Játékmenet szempontjából a pályadizájn katasztrofális, folyamatosan szobáról szobára rohangálunk, miközben újra és újra ugyanazt a 3–4 puzzle-t oldjuk meg, hogy továbbjuthassunk. Azt hinné az ember, hogy végre továbbjut miután a 10. ugyanolyan puzzlet oldja meg, csak azért hogy aztán egy újabb körforgásba kerüljön be, ami órákon keresztül folytatódik. 5-10 percnyi játékmenet van felhígítva több órányira, ahol folyamatosan ugyanazokat a puzzlöket ismételgetjük, emellett a zavaros pályadizájn miatt sokszor az sem egyértelmű, hogy merre kellene haladni, vagy pontosan mit vár el tőlünk a játék, amihez még az is hozzáadódik, amikor puzzle megoldások mellett a legidegesítőbb ellenfeleket is ránk küldi a játék. Ha már a játék örök ammot ad a játékosnak a legerősebb fegyverhez, hogy épp ésszel túl lehessen jutni az Interloperen, annak jeleznie kellett volna valamit a fejlesztőknek.

A 2000-es évek magyar RPG Maker áradatának egyik kiemelkedő és klasszikus gyöngyszeme! Még így 10 év (augusztusban 11) elteltével is kibaszott hangulatos és szórakoztató narratíva. Emlékszem, hogy mekkora áhitattal vártam és nézegettem a játék fejlesztésével kapcsolatos információkat. Örökké beásta magát a kedvenceim közé.
Mindenképpen megéri a kipróbálást, onnantól fogva meg kötelező is végigjátszani! >:D

Na, de megyek, mert az a fasz Vissy azt mondta, hogy hó fog esni...

A játék konkrétan hű a nevéhez, úgy röpködnek itt a lövedékek mindenfelé, mintha viziló finganá ki őket.
A jó kis "magyar-lengyel" barátság fenntartásának lehetett köszönhető, hogy a People Can Fly a kurvanyázás ilyen sok válfaját képes volt belesűríteni a játékba. A játék univerzumában valószínűleg kötelező volt "Obszcén nyelvész szakra" járni, mivel az összes karakter olyan kreatív szóhasználattal küldik el egymást az ótvaros bús picsába, hogy még egy alkoholista, nyugdíjas, fideszes, elmebeteg nagymami se tudná jobban.
A főszereplőnket, Grayt, egy alkoholista, redneck, mocsok tahóként lehet leírni, aki csapatával, a Dead Echoval minden ötödik percben gyakorolják a nyelvtani helyes kiejtési szabályokat, egymást teve gecinek való lealacsonyításának megformálásában. A női főszereplő pedig, az intróban 10 éves kislányként való szereplése után egy évtized múlva a bazmegolás királynőjévé cseperedik.
A játék elején "minden kötél szakad" módján, részegen keresztül gázolunk az éppen felénk járó antagonista hajóján, aminek következtében lezuhanunk Kőbányára, kinyírva a fél csapatunkat a folyamatban. Fő feladatunk életben maradni a 10. kerületben és elhúzni a planétáról, az 55-s lábunkra vart, platinából készült gravitációs bakancsaink segítségével, amiknek köszönhetően asszisztálhatunk ellenségeinknek belerepülni a szögesdrótba, a kerítésre, a kaktusz tüskéibe, a húsevő halakkal teli pocsolyába, az elektromos vezetékekbe, ráadásul ehhez még hozzáadódik a fekete piacon se szívesen árusított fegyverarzenál, amikkel a legkreatívabb és látványosabb kivégzéseket sajátíthatjuk el a lakosságon.
A DLC-nek köszönhetően megkapjuk még a Királyt is, akit a Gearbox kicsit lusta volt nem pöszének megalkotni, mivel nem kapott a szerencsétlen lips syncet.
A játék nagyon ütős, badass, pergős, akciódús móka, viszont Remastered lévén teljes áron kiadni újra enyhén lehúzás, viszont kb. egy 10 euróért simán megéri.

Ennyi tereptárggyal még sose beszéltem életemben, mint ebben a játékban.

Ez a játék még paródiaként is rossz. Az akar a kurva nagy poén lenni a játékban, hogy a karakterek olyan ♥♥♥♥♥♥ módon járkálnak, mint egy koordináció zavaros macska? Micsoda innováció humor terén.

Van egy viszonylag nagy terep, amit szabadon be lehet járni, fel lehet fedezni, harcolhatunk a vadvilággal, hogy jobb felszerelést tudjunk előállítani magunknak, mint például; nagyobb táska, pénztárca, lőszertáska, fegyverhordozó. Csinálhatunk számtalan melléktevékenységet, felszabadíthatunk őrállomásokat stb. Ya, meg persze ott vannak a story küldetések is.
De, hogy őszinte legyek, a Far Cry 3 nem egy rossz játék, de nem is egy rendkívül jó játék, mint amilyennek elhíresült az elmúlt 6 év alatt, hanem inkább csak egy erős közepes, ami körül felhalmozódott hype inkább a játék (nem) főellensége és a 2012-es év gyengesége okozott, meghogy nem igazán kaptunk érdemleges nyiltvilágú sandbox játékot az elmúlt években.
Hagyjuk az elfogultságot, hogy Far Cry 3 így a legjobb meg úgy a legjobb Far Cry, meg hogy 2012-es év legjobb játéka, mert rohadtul nem az! Amellett, hogy a játék szórakoztató, számos baromság van benne, ami ront az összképen.
Mindenki Kánaánként tekint erre a kis szigetvilágra, de ez a sziget egyszerűen kietlen, unalmas, egyhangú játékterep, néhány szebb helyszínnel rajta, nem beszélve a rikítóan foszforeszkáló zöld fűről, ami egy idő után bassza az ember szemét. Ráadásul látva a második szigetet, ami egyszóval a legunalmasabb része a játéknak, úgy érződik, mintha azt az utolsó pillanatban rakták volna bele, mert vagy nem volt elég hosszú a játék, vagy nem volt elég nagy a terep.
Valószínűleg sokaknak okozott némi kellemetlen perceket, amikor Fc2-ben olykor-olykor széthullott a fegyverzetünk. A standard 2010-es évi játékszabályokhoz hűen, ez a funkció már nem köszönt vissza, így valamelyest játszhatóbb a játék, viszont ami bassza a csőröm, hogy miért van megszabva, hogy a fegyverekre mennyi tartozékot rakhatok? Például mi akadályoz meg az STG-nél, hogy a Red dot mellé használhassak bővített tárat? Vagy, hogy egyáltalán felszerelhessek bármit az AK-ra, amitől kevésbé lenne szar a fegyver? A járművek meg egyszerűen haszontalanok, minden buckán fennakadnak, megperdülnek, kicsúsznak, felborulnak. A csomagszállítós questek meg kifejezetten agyrémek.
A karakterek közül kb. három van, aki nem idegesítő (Vaas, Sam, Huntley), viszont a többi az ember idegeire megy, mint például Dennis, a nagyra nőtt 10 éves etióp mérnök, aki jehova baromságokat nyögdös nekünk állandóan, csak a dzsungelhez vázolt, spirituális kontextusban, miközben folyton pedofil mosollyal néz ránk, vagy Citra, aki állandóan a pofánkba hazudik percenként. És ott van még a lakosság, akiknek állandóan olyan gondjaik vannak, mint például, hogy nincsenek fotóik halott emberekről, vagy hogy keresik az okot arra, hogy az aligátorokkal meg krokodilokkal teli mocsárban miért tűnnek el emberek. Ráadásul meg amilyen eltúlzott színészi gesztusokat csinálnak, csoda, hogy még nem fedezte fel őket valaki. Drága megmenteni való barátaink felét inkább otthagytam volna a kalózoknak, mivel ők köztük is akad pár rohadt idegesítő delikvens. Grantért viszont kár, mivel ő kivétel volt a sok hülye közt.
Jason Brodyt, az agyhalott főszereplőt kb. annyira lehet komolyan venni, mint egy 10 éves kisfiút, aki most látta a Ryan közlegény megmentését és elhatározza, hogy innentől fogva katona lesz. A szinkronszínésznek vannak néha-néha jó pillanatai, de nem egy nagy teljesítmény. Viszont az igazi főgonosz, Hoyt minek kellett ide? Ő is kb. annyira vehető komolyan főgonoszként, mint Jason főszereplőként.
A nehézségre kitérve pedig, ne attól legyen nehéz már a játék, hogy csomó őrállomásra kiraknak vagy 5 kutyát, akik pillanatok alatt megtalálnak vagy, hogy 200 méterről hangtompítóssal sniperkedve a hegytetejéről a bokorban rám találnak a kalózok a szuper szaglásukkal és felfutnak oda hozzám.
A játék nem borzalmas, hosszútávon igenis szórakoztató és magába is tud ragadni, csak jó pár év elteltével, logikusabban átgondolva, nem annyira jó, mint amilyennek elhitette a gamer közösség. Az alap sandbox feltételeket biztosítja, az igényeket kielégíti, viszont nem a legjobb helyszínen ráadásul az egyik legfőbb bibi az egészben a pénz értéktelensége, mivel a fegyverarzenál egészét megszerezhetjük ingyen a rádiótornyok aktiválásával, ilyen esetben meg mi értelme van csinálni a mellék küldetéseket, ha nincs mire pénzt gyűjteni?
A történetszálat inkább közepesnek nevezném, mivel a karakterek szerepe a játékban több esetben is a történet rovására ment, csak pár rendkívül jó és megérintő pillanattal lehet találkozni, azok is a Jason és Vaas életútja között való szembeállítás, ami ad egy filizófikus gondolatot a játékhoz. Ám, ahogy kinyírjuk Vaast a játék 2/3-nál, valahogy a játék is meghal.
A játékot a hibái ellenére mindenkinek nagyon ajánlom, viszont összességben a játék nem egy "10/9 -IGN” szint, hanem inkább egy 6.5 körüli.

Zseniális akció-kalandjáték. Magábaragadó játékmenettel és atmoszférával, egy rettentően jól kidolgozott helyszínnel.
Rengeteg extra található benne, mint az ilyen-olyan gyűjtőgetni valók, amikkel megtudhatunk még több dolgot a történetről, egyéb kihívások, vadászat, fejlődés, de az én kedvencem a sírkamrák felkutatásai.
Lara karaktere végre emberi és szerethető, ami nagy szerpet játszott a főszereplő iránti szimpátia és empátia együttes kialakulásában. Habár ez a többi szereplőről (kettő kivételéve) nem mondható el, mivel velük alig találkozunk.
A reboot új erőt adott a szériának, amit én őszintén szólva, eddig nem igazán kedveltem. De ez a játék minden szempontból egy kiváló alkotás lett!
Nem egy mai játék, de simán leköt hosszútávon. Mindenképpen megéri a vételt!