Három év elteltével Lara Croft visszatért, hogy ismét bebizonyítsa, ő a legszebb és legokosabb női (régész) karakter a videojátékok történetében.
A Crystal Dynamics nem igazán aprózta el a dolgot. Lara jóval több képességet, fejlesztést, fegyvert és ruhát kapott, emellett megtöbbszörözték a pályarészeken elszórt ereklyék, dokumentumok, feljegyzések, sírok, mellékküldetések és próbatételek mennyiségét. Lara immáron tud úszni, lendülni, fára mászni, illetve monolitokat és freskókat tanulmányozni.

A területek is nagyobbak lettek, ám a játék még mindig nem nyílt világú. Továbbra is zónákra van osztva, csupán jóval nagyobbak ezek, mint korábban. Az egyes új területek a történet előrehaladtával fognak megnyílni előttünk, ahová a későbbiekben visszamehetünk a Fast Travel segítségével. Ahogy a 2013-as részben, úgy itt is ajánlott visszanézni a korábbi területekre, hisz számos kihívást és sírt csak egy adott képesség vagy fegyver megszerzése után tudunk majd teljesíteni. A külcsínért felelős csapatnak hatalmas pacsi, ismét fantasztikus munkát végeztek. Az új területek kellően változatosak lettek és az egyes magaslatokról ismét lenyűgöző látvány tárul elénk.

A grafikában is történt előrelépés. Minden szebb, változatosabb és kidolgozottabb lett. Ez a karaktereken is látható, főleg Larán. A játékban található mimikától és karakterrészletességtől a játékos álla többnyire a padlót fogja verdesni. Nagyon élethűek lettek a karakterek. Minden kis érzelem megmutatkozik rajtuk. A ruhák kidolgozottsága is részletesebb lett, rendesen gyűrődnek és koszolódnak (főként Larán).
A haj megjelenítése is sokat javult. Úgy tűnik 3 év alatt sikerült kiforrnia a TressFX technológiának (bár most már PureHair néven fut). Minimális a teljesítménycsökkenés és megjelenítési hibák sincsenek.

Szerencsére a QTE-k mennyiségéből is visszavettek, ám a 2013-as rész gyermekbetegségeit nem sikerült kijavítani: a játékost megviccelő kamerakezelés, a darabos animációk, a mentési rendszer, illetve az ellenfelek mesterséges intelligenciája néha képes fizikai fájdalmat okozni a játékos számára.

Mint előzőleg már említettem, több sírt és mellékküldetést kapunk, ám ezeket nem kötelező teljesíteni. Ugyanúgy a mellékágat erősítik, ahogy az előző részben is. Azonban érdemes foglalkozni velük, hiszen olyan különleges képességhez, felszereléshez vagy fegyverhez adhatnak hozzáférést, amit más módon nem tudunk megszerezni. Ráadásul a sírok már nem egy kaptafára épülnek, mint eddig, hanem változatosak és gyönyörűen kidolgozottak. Egyik-másik ámulatba ejtően szépen van felépítve és felismerhetőek rajta az adott kor építészeti motívumai is. Nincs kettő ugyanolyan sír! A művészi osztály nagyon szép munkát végzett a játék ezen részével!

Feladványok tekintetében most sem fogjuk megerőltetni magunkat, gyakorlatilag minden maradt úgy, ahogy 2013-ban. Ha végképp elakadnánk valami csoda folytán, a Survival Instinct ismét a segítségünkre lehet, ám ezt szerencsére teljesen ki is lehet kapcsolni a játék beállításaiban.

A játékba bekerült egy Craft rendszer is, ami által fejleszteni tudjuk Lara felszereléseit, különféle lőszereket készíthetünk, és Lara sérüléseit is bekötözhetjük. Hogy ezt folyamatosan biztosítani tudjuk, természetesen tonnányi loot-ra lesz szükségünk. :)

A háttérben megbújik egy fordulatos történet is, ám ez sajnos rettentően kiszámítható és ugyanúgy klisémérgezésben szenved, ahogy az előző rész is. A történet semmi olyat nem fog mutatni, amit valahol már ne láttunk volna. Rhianna Pratchett ismét nem erőltette meg magát, de legalább a dialógusok nem a félcédulás kategóriát súrolják. Emellett az új karakterek háttértörténetébe is több energiát fektettek, így már érteni fogjuk a másik oldal motivációját is.

Zenei fronton viszont nagyobb előrelépés történt. A 2013-as rész zeneszerzője, Jason Graves leváltásra került és szerepét a Trónok harca sorozat zenei aláfestéséért felelős Bobby Tahouri vette át. Az úriember nagyon jó munkát végzett a Rise of the Tomb Raider zenei anyagával is. A 2013-as résznek sem kellett emiatt szégyenkeznie, ám itt jobb lett az összkép. Többféle hangszer, hangszín és dallam szólal meg, erőteljesebb motívumokkal. Az új zenék nagyon megdobják és kiemelik az egyes jeleneteket.
A hangeffektek továbbra sem kiemelkedőek, amolyan nagybetűs rendben kategóriát képviselnek. Hallottunk ennél jobbat és szebbet is, de megállja a helyét.

Ami viszont kiemelkedően jó lett ismét, az a karakterek szinkronja. A visszatérő és az új karakterek hangjai is fantasztikusak lettek. Főnkét Camilla Luddington lepett meg. Nem hittem volna, hogy ekkora minőségbeli fejlődést fog mutatni. Az előző részhez képest jóval hitelesebben, meggyőzőbben, érettebben szólaltatja meg Larát. Az egyes érzelmek közvetítését is hitelesen visszaadja a színésznő. Továbbra is azt tudom mondani, hogy CL az egyik legjobb LC szinkronhang.

Lara Croft modellje ismét álomszép lett. A 2013-a modell is gyönyörű volt, de amit itt kapunk, az maga a csoda. Részletgazdag és élethű lett ez a modell, amelyre öröm ránézni. Az egész karakter érettebb, nőiesebb és formásabb lett. Ez egyből szemet is fog szúrni nekünk, hisz ilyen formás popsival rendelkező női főszereplőt nem igazán vonultatott fel még a videojáték-ipar. Bár lehet, hogy csak a feszülős naci teszi. Az animációival sincs különösebb baj, aranyos, amikor a hidegben vacog és próbálja melegíteni magát, kapaszkodás közben a kezeit lassacskán egymás mellé helyezi, illetve amikor egy kiadós pancsolás után kiszáll a vízből és a haját igazgatja.

Azonban játékélmény szempontjából koppra ugyanazt a minőséget szállítja, mint az előző rész. Hiába kaptunk jóval többet mindenből, csak a mennyiség szempontjából történt előrelépés. Ha a 2013-as rész gyermekbetegségeit javították volna, máris lett volna minőségbeli ugrás is, azonban ez most elmaradt. Ugyanazt és ugyanazokkal a mozdulatokkal csináljuk, mint 2013-ban. Ugyanazok a gyermekbetegségek vannak jelen itt is, mint anno a 2013-as részben.
Ami akkor még új és üdítő volt, az mostanra már csak ideig-óráig kellemes. Hosszabb távon unalomba és érdektelenségbe fulladhat, amin a klisés történet sem segít. Ez a folytatás már engem sem szegezett úgy a képernyő elé, mint a korábbi rész.

Érezhető, hogy a Crystal Dynamics nem akart sokat kockáztatni és merészebb dolgokat bevállalni, így maradtak a jól bevált receptnél. Ami egyszer működött, az miért ne működne másodszor is. Vagy csupán kevés volt a fejlesztésre szánt idő… Persze a művészi osztály kitett magért rendesen. Remélhetőleg a trilógia záró darabjában már a gyengébben sikerült dolgokra is figyelmet fognak majd fordítani és nem csak a mennyiséget fogják előtérbe helyezni.

Rengeteg tartalom és tennivaló van a játékban, így aki ilyesmire fogékony, annak jó választás lehet. Látvány és művészet szempontjából is igen meggyőző alkotás lett a Rise of the Tomb Raider. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert hibái ellenére, korrekt játék lett ez is, ellenben közel sem volt akkora élmény, mint elődje.

8/10